Társkeresés

Társkeresési tippek elszánt társkeresőknek

Játsszunk! Felnőtt játékokat. Na, ne gondoljon senki, semmi pikánsan pajzánra. Egyszerű kommunikációs és szituációs társas-játékról van szó. Neve: társkeresés. Mi a célja és mik a játékszabályai? Párt találni a lehető leghatékonyabb módszerrel. Ismerjük a mondást: szerelemben és háborúban mindent lehet. Na, ez pont nehézkesen igaz a társkeresésre. Ennek is megvannak a maga hallgatólagos normái és játékszabályai.

A társkeresést sokan sokáig jól formált negatív bélyeggel illették.

Ezzel kiváltva egy kellemesnek nehezen mondható szégyenkezést azokban, akik a pártalálás és párválasztás ezen intézményes formájában akarták megtalálni azt, akit keresnek. Hiszen a társkeresés hagyományosan a házasságot alapozza meg. A házasságról pedig tudjuk, hogy eredendően egy kölcsönös társadalmi-gazdasági együttműködés. Ez csak a nép- és tündérmesék illúziója, hogy a nagy szerelem a házasság alapja és kiváltója. Szerelemben meghozni egy olyan komoly döntést, mint az elköteleződés valaki mellett, aztán szóljanak a harangok – lehetetlen. A szerelem hormonális lila ködje hamar szertefoszlik és mindenki marad saját valójának meztelenségében. Ez a kiábrándulás pedig sokszor éppen elegendő válóoknak is.

A párválasztás csak az utóbbi idő liberalizált szerelemfelfogásában vált az egyén önálló és szabad döntési jogkörébe.

Korábban a család szépen eldöntötte a tárgyalás során a fiatalok frigyét, megbeszélték a hozomány mértékét, és hogy ebből kinek, milyen és mekkora haszna származik. A fiatalok meg majd lassacskán megszokják egymást. Vagy, ha nem a család, akkor a hivatásos kerítőnők szövögette a leendő pár sorsfonalát. A mai társkereső irodák és online társkeresők adatbázisához hasonlóan a kerítőnőknek is részletes listájuk volt azokról a házasulandó facér férfiakról és eladósorba került hajadonokról, akik potenciálisan egy párt alkothatnak. Már csak meg kell teremteni a helyzetet, hogy találkozzanak és beinduljon a szimpátia, vonzalom.

Élő történelemként tapasztaljuk a folyamatot, ahogyan az információs és technológiai fejlődés kiszélesítette a határokat és mára már szinte teljesen megszüntette a földrajzi távolság fogalmát, de legalábbis akadályát. Ezzel a folyamattal párhuzamosan bomlottak fel a mikrotársadalmak, ahol bizalmi és ismeretségi alapon lehetett a párválasztásban, illetve társkeresésében segítséget kérni és remélni. Mindennapjaink szerves tere az internet virtuális világa, ahol olyanokkal találkozhatunk akár akarjuk, akár nem, akikkel a valós életben aligha futhatnánk össze. Sőt. Szinte kettős életet élünk, hiszen a hálózaton csüngve egész egzisztenciát, magánéletet, szakmai előmenetelt könyvelhetünk el magunknak. Fórumozás, közösségi oldalakon tagság, képek itt is, ott is, nevünk itt is, ott is, blogolás, online társkeresés, online sport, online ügyintézés vagy éppen a virtuális játékvilág izolál, de közben olykor mégis sokkal pezsgőbb szociális életnek ad teret, mint azt a valóságban valaha is remélhettük.

Ez egyben előnye és egyben hátránya is az ember magánéletének.

Mindenesetre a tudatos társkeresés intézményesült társkereső irodáival szembeni ellenérzést a mai kor fiataljai már nem érzik az online pártalálás lehetőségében. Onlájnia ezzel kompenzál, ha már ennyire magára maradtak férfiak és nők a társkeresésben. A kerítőnő szerepét ellátja a virtuális felület szűrőfunkciója, a hirdetést mi magunk fogalmazhatjuk meg, képeket lehet feltölteni és részletes paraméterekkel lehet beskatulyázni azokat a potenciális jelölteket, akikkel egyáltalán szóba állhatunk. Lehet szűrni magasság, testsúly, végzettség, testékszer, lakóhely, születési dátum vagy éppen horoszkóp alapján. Na meg persze az érdeklődési körök közös metszete sem elhanyagolható szempont a sikeres pártalálásban. Sokkal részletgazdagabb lehet a rólunk és a keresett félről kialakított kép szemben például egy társkereső újsághirdetéssel. Ez gyakorlatilag csupán egy sms méretű és minőségű üzenet, amellyel a Nagy Ő-nek vagy Nagy Nőnek üzennek nők és férfiak egyaránt.

Egy-egy társkereső felületen való megjelenés legyen szó társkereső iroda hirdetéséről vagy online adatbázisról – már feltételezi, hogy az ott regisztrált tagoknak azonos vagy legalábbis nagyon hasonlóak a szándékaik. Ezzel meg lehet kímélni mindenkit a felesleges puhatolózási köröktől. Egészen direkt lehet előterjeszteni a reményeket, amelyek irányulhatnak egy tartós, holtomiglan párkapcsolatra, házasságra, alkalmi kapcsolatra vagy csak levelezőpartnerségre. Hiszen, ha a valóságban egy szórakozóhelyen szóba elegyedünk egy vonzó, szimpatikus csajjal, és bennünk már villog a vészvillogó: “ő Az! Kell nekem mihamarabb!”, akkor először óvatosan ki kell szedni belőle, hogy van-e féltékeny pasija, aki fenyegetheti saját testi épségünket. Sőt nem árt kíméletesen felmérni a terepet azzal kapcsolatban sem, hogy éppen nincs-e pasiundora, illetve, hogy ellentétes oldalon játszotok-e szexuális vonzalmat illetően is. (Ma már minden előfordul.)

Persze a társkereső oldalakon való jelenlét sem biztosíték arra, hogy mindenki azonnal, de lehetőleg tüstént házassági ajánlatra várjon. Sokan vannak, akik csak kíváncsiságból léptek fel, vagy mások azért, mert ugyan egyedül vannak, viszont helyzetüket cseppet sem tartják kétségbeejtőnek, így pusztán annyit tesznek, hogy fellépnek, aztán lesz, ami lesz, legrosszabb esetben gyarapodik néhány randitapasztalattal az illető.

Előnye a társkereső irodák kínálta lehetőséggel szemben az online társkeresésének, hogy mindent magunk intézhetünk. Nincs egy közvetítő harmadik, akin múlnak a dolgok. Ez persze egyben előnye és hátránya a játéknak. Mindenesetre egy pszichológiai tanácsadásnak is beillő faggatózást követően utalnak ki randipartnert a hivatali kerítők és kerítőnők. Lehetőleg olyasvalakiket válogatnak össze a mátrixból, akik megfelel a paramétereket illetően egymás megfogalmazott elvárásainak.

Persze kérdés, hogy milyen hosszú lehet a várakozólista, mire összeakad a két “kompatibilis” fél? Akad-e szerelemdonor a regisztrált tagok számára? Milyen életkori sávban mozognak a résztvevők? Az online társkeresésében közvetlenebb az ismerkedés, mint egy társkereső iroda szervezésében? Mennyire lehet a ma társas kultúráját a személyes-személytelen, közvetlen-közvetett dimenziói mentén elhelyezni?

A virtuális világ amúgy is megváltoztatta a személyes kapcsolatok fogalmát, a nyelviségét és az írásbeliségét. Rohamos technológiai fejlődésről beszélünk, amikor félévente új trendek és tendenciák válnak mindenki által ismertté és gyakorlottá. Míg a 2000-es évek elején végzett felmérések az online társkereső oldalak megjelenésekor még arról számoltak be, hogy noha előítéletesek az emberek, mégis pozitívan értékeli ezt az újítást, addig manapság már feltételezhető, hogy az online ismerkedés a digitális bennszülöttek természetes kulturális és szocializálódási folyamatainak részét képezik.

Hiszen a fiatalok iskolán kívüli életüket nagyrészt on-line töltik. Kezdve a közösségi oldalaknál, ahol a chateles, játékok, hozzászólások és böngészés lehetőséget ad a társas kapcsolatok ilyesfajta megélésre, folytatva az online játékok közösségével, vagy éppen a fórumok adta beszélgetőkörökbe való csatlakozással, olyan kulturális elvárásokat és interakciós stratégiákat alakít ki a gondolkodásukban és a gyakorlatukban, amit a digitális bevándorló (vagy még az azon is kívül eső) nemzedék meg sem érthet.

Viszont ez komoly veszélyeket is jelent. Míg a média azt hangsúlyozza, hogy mindenkinek meg lehet találnia az ideális, alsó hangon is tökéletes párját, addig a valóság azt mutatja, hogy egyre több a magányos ember. Magasak az elvárások? A másikkal szemben? Magunkkal szemben? Hol van az az optimális közös metszet amiben az elvárások és a realitások találkoznak és valami egészen kellemes magánéleti tapasztalatban ötvöződnek. Egyáltalán tudják-e és nem csak vágyják-e azok, akik tartósan egyedülállóak, hogy milyen is lehet párkapcsolatban élni. Lehet, hogy a megélhető legjobb már a birtokukban volt, csak nem életek a jelenben, nem ismerték fel, hogy a társkeresés sikeres és már nem maguk önző vágyaik kellen hajszolni, hanem figyelni arra, akit párként maguk mellet tudnak. Az, hogy a társkereséséből párkapcsolat legyen, komoly önismereti kérdéseket is felvet.

Aki már eljut oda, hogy egyedül még csak-csak elvan, de magányos már nem szeretne maradni, annak nem mindig van “ideje” a véletlenre bíznia a társkeresését. Egy sokkal aktívabb hozzáállást igényel, főleg, ha már kinőtt a serdülés időszakából az illető és már egzisztenciát építő felnőttről beszélünk. Szintén sok előnye van annak, hogy egy digitális világban élünk, ahol az írottnyelviség mellett a multimédiás lehetőséget is támogathatják például éppen a társkeresést. Míg jóval korábban a fényképre is alig-alig volt esélye a magánembernek, most már lépten nyomon nyomot hagyunk magunkról és környezetünkről, hiszen egy-két kattintás az okostelefonnal és máris küldeni lehet a kép vagy videóüzenetet. A társkereső oldalakon így egész fotó és videógalériát lehet feltölteni azzal a céllal, hogy a lehető legfrissebb fizikai valónkat tárjuk a nagy nyilvánosság elé és a lehető legtöbb arcunkat mutassuk meg azoknak, akik az első kép láttán már adatlapunkra kattintottak.

Szeretsz extrém sportolni? Vagy nemzetközi kapcsolataidat intenzíven ápolod? Esetleg indián törzsfőnök vagy egy gyerektáborban? Ki tudja, hogy éppen mi ragadja majd meg azt a csajt, aki randizni fog veled. Sőt. Azzal, hogy szelektált információkat teszel közzé, fel is hívod magadra a figyelmet és egy találkozás alkalmával vagy a levelezésben megadod azokat a mankókat, amelyekből egyáltalán kiindulhat egy kommunikáció. A bemutatkozó szöveg, melyet feltehetsz magadról sokat számít. Egy megfelelő nyelvi stílusban és csavarokban összehozott néhány sor lényeges már abban, hogy ki az akinek a gondolatában képes vagy megragadni és eljut odáig, hogy jelezzen is feléd. Hogy milyen legyen a vonzalmat keltő bemutatkozó szöveg? Legyen eredeti, de ne legyen eredetieskedő. Lehetsz őszinte (ha írsz saját tulajdonságaidról és elvárásaidról), de ne légy szentimentális (gyermekeid anyját ne keresd). nem kell humoreszkálóan írnod, de legyen benne stílus. Manapság már kapásból tudná mindenki sorjázni, hogy milyen kliséket kell írni ahhoz, hogy társkereső hirdetésnek hangozzon a szöveg. Mivel ez épp abban a nyomsávban halad, mint a többség elvárása, észre sem lehet venni.

Ha sikerül érdeklődést felkelteni valaki másban, akár a fényképeiddel, akár a bemutatkozó soraiddal, jelezni fog.

Az online társkeresés valamelyest felbontja a társadalmi szerepelvásárokat azzal kapcsolatban, hogy kinek kell és kinek illik felvennie a másikkal a kapcsolatot. Ennek ellenére mégis él egy látens elvárás a férfiak felé, hogy a virtuális térben is ők kezdeményezzenek. Ha ráírsz egy csajra, értelem szerűen a leveled elolvasása után az adatlapodra fog kattintani, hogy megnézze kivel is van dolga. A frapppáns profil, ami valamiért megragadja a figyelmét a biztosíték számodra, hogy egyáltalán méltat válaszra. És még egy trükk, ha biztosítani szeretnéd, hogy akciódra reakciót kapj: leveled valamivel legyen kidolgozottabb annál, mintsem csak annyit írsz “szia, szimpatikus voltál, lenne kedved levelezni?” – az ilyen leveleket a lányok többsége meg nem történtté teszi gondolataiban. Erre Te mit reagálnál? De, ha ezt ne, akkor mit? Érdemes rögtön valamilyen témába belevágni, ami mintegy függetlenít a konkrét belső-külső tulajdonságokra épülő ismerkedéstől, sokkal inkább játékra invitálod vagy az adatlapján szereplő mellékesnek tűnő információkra (pl. “kicsit hiszek a horoszkópban”) kérdezel rá, de figyelem!, mindezt úgy, hogy adsz magadról is valami morzsát, hiszen ez viheti tovább a beszélgetés folyamatát. Kulcs a továbblépésben: a humor.

Ha a kapcsolatfelvétel akadályát sikerrel leküzdöttétek, jöhet a levelezés.

A társkereső levelezésből kiderül, hogy van-e és ha igen, akkor miféle közös metszet köztetek. Randizni pedig már tényleg csak azzal kell elmenni ezek után, akivel megtaláltad a közös érdeklődési kört vagy éppen egy hozzád nagyon hasonló értékrendet. (Hiszen a társkeresés egy poligám játék: bátran több gyertyát is lehet több végről is égetni.) Persze az első találkozás még vízválasztó lehet, hiszen akárki, akármit mond a személyes első benyomás, a kémia és a testi vonzalom – nemcsak szexuális értelemben – alapvető fontosságú ahhoz, hogy ne csak ismeretség, hanem kapcsolat legyen az eredménye ennek a “találkozásnak”.

Hiszen, ha ez nem jött össze, akkor beállíthatod újra a szűrőopciókat, böngészheted a kínálatot, mint egy kirakatban és választhatsz. Kínálat pedig van bőven és csak egyre gyarapszik. Szintén ma korunk jellemző tendenciája, hogy a párok vagy nem házasodnak össze vagy hamar összeházasodnak, de szinte azzal a lendülettel el is válnak. Vagy elválnak akkor, amikor a gyerekek kirepültek a fészekből, ráébrednek 40-50 évesen, hogy egy idegennel élnek együtt. Az Új élet reményében elválnak és újra megélik a kamaszkor párkeresési és párválasztási gyötrelmeit. Nem ritka, hogy anya és lánya egyszerre készül az új randira – szerencsés esetben nem ugyanazzal a férfival.

Változó, hogy ki, milyen forgatókönyv szerint halad a társkeresés ösvényén: a kapcsolatfelvétel, az első levelek váltása után vajon instant üzenetküldés vagy rögtön személyes találkozás, netán telefon vagy webkamos csevegés következik? Már csak ebből a szempontból is nagyon sokrétű és kevésbé egyértelmű a fent említett skála a közvetettség-közvetlenség dimenziójában. Sőt, vajon facebook ismerősnek mikor jelölik be az embert és mikor jelölhetsz be valakit, akik “megismertél” és volt köztetek valamekkora vonzalom a társkeresés eredményeként. Lehet, hogy soha nem jönnétek össze mint férfi és nő, de az is lehet, hogy szoros barátság szövődik köztetek. (Nagyvárosi tündérmese?)

A társkeresésre azonban továbbra sem csak az online felület ad lehetőséget, noha kétségtelen, hogy ez a legkönnyebben hozzáférhető, legszélesebb körben elterjedt és legkényelmesebb megoldás. Emellett a való világban spontán ismerkedési helyzetekkel lehet élni, amennyiben felvállalod a csajozás minden nyűgét és szórakozását. Erre is számos személyiségfejlesztő vagy éppen pua-képző tréninggel, könyvvel és DVD-kel lehet felkészülni. Másrészt, ha nem bízol ezekben a spontán helyzetekben, mert nincs időd, nincs türelmed kivárni, akkor benevezhetsz például a társkeresést randizással nyitó lehetőségekbe. Mamár ínyencek is találnak maguknak ilyen “klubot”, legyen szó ezorandiról, hegymászó vagy biciklis randiról, vega randiról vagy rapid randiról. És még sok egyéb másról. Hogy ennek mi az egyik legnagyobb előnye? Biztos lehetsz benne, hogy érdeklődési körötök nagyon közel fog esni egymáshoz azzal a csajjal, akivel végül beszélgetésbe elegyedsz és a számával térsz haza.